"Fogalmam sincs hirtelen, miért is vagyok itt!? Bizti, hogy ez a legjobb út, hogy távmunkát keressek?"
Remote Blog
Élményeim a Távmunka Fakultáció 2.0-ról
Remote Blog
Ott áll az első slide-on. És hozzávetőleg visszatükrözi az érzéseimet: Fogalmam sincs hirtelen, miért is vagyok itt!? Bizti, hogy ez a legjobb út, hogy távmunkát keressek?
Az érzés pedig csak fokozódik. Hallom
“office = muszáj = múlt = rossz
VS
remote first = szabadság = jövő = minden jónak a forrása”
És csak nézek ki a fejemből... illetve nem pontosan, mert ha a zoom képernyőmön csak nézek ki a fejemből, akkor mindent látok. Ott a megosztott prezi, mellette hét kis ablakocska. Egy a trénereknek, hat pedig nekünk tanulóknak. Figyelem őket. Keresem az arcukon, mi lehet a véleményük. Egy fél-mosoly, felhúzott szemöldök, türelmetlen fejmozgás, vagy kényelmetlen testtartás már el is árulhatja, mi a véleményük az elhangzottakról.
Nagyon másmilyenek vagyunk.
Mind. Én vagyok a legidősebb. Tényleg én vagyok a legidősebb? 41.
41. Hm.
41. És elkezdeni valami teljesen mást. Talán olyan ez, mint egyetem után először elküldeni a CV-det 29 pozira, és aztán csodálkozni, hogy csak 1 válasz jön.
Vagy ez most máshogy lesz?
Annyira másmilyenek vagyunk. Működni fog ez? És csak ömlik az információ, hogy miben más a remote job … sok tanulás, gyors előrelépés, gyors alkalmazkodás a változásra, hatékonyság, kooperáció, bizalom … azon sem csodálkoznék ebben a pillanatban, ha megnyílna egy kilencedik kis zoom ablak, és előugrana valaki sales-es impulzus értékesítésre felfegyverezve.
Eljön az első szünet, és úgy érzem magam, mint gyerekkoromban. Amikor angol nyelvi tábort hirdettek meg gimiseknek, de már az első délután kiderült, hogy valójában a Bibliáról fogunk beszélgetni.
Ott ül velem szemben az egyik kis zoom téglalapban Iván, és mintha egy vallásról beszélne. Sugárzik belőle, hogy ez a hite. Hogy a világ jobb lesz, ha több ember van remote pozícióban. Hogy ez valóban egy más minőség.
Így indultam. Én. Mert akkor még én voltam, meg ők.
TF2.0
Távmunka Fakultáció. Második javított kiadás. Az Úrnak a kettőezer-huszadik évében.COVID időszakban. Igazából pont ahelyett, mert a cél, hogy hasznosan töltsem az időt.És ezt is ígérik. Lilla és Iván - a trénereink - leteszik a nagy esküt, hogy a negyedik hét végére
- lesz egy távmunkára szabott önéletrajzom,
- megtanulok testre szabott motivációs levelet írni,
- felturbózom a LinkedIn profilom,
- LinkedIn tippeket, taktikákat sajátítok el,
- elkészítem a saját weboldalam,
- gyakorlatot szerzek a remote keresőoldalak használatában,
- rejtett távmunka lehetőségeket ismerek meg,
- jelentkezem 4 remote pozícióra.
A négy hét az sok, vagy kevés?
A web-szeminárium - talán magyarul így mondanánk - végére az az érzésem, hogy jó lenne még egy ötödik hét. Vagy legalább, ha megnyomom a cmd⌘ + F1 billentyűkombinációt, akkor kapjak még segítséget. Legyenek ott, és motiváljanak! De ne csak a trénerek, legyen ott az egész csapat!
Nagyon intenzív. Minden hétköznap találkozunk egy óra időtartamra zoom-on, a szerdai alkalom pedig három órás. Minden héten kettő házi feladatom van: egy valós távmunka-jelentkezés és egy heti tematikus feladat. És bizony szöszölős munkák, legalábbis nekem az. Magammal dolgozni, megfogni a saját erősségeim, módszereim esszenciáját úgy, hogy egy más munka- és kommunikációs környezetben élő személy a világ túlfelén megértse, sőt érdekesnek is találja, az bizony feladat.
Mikor lesz csapat 6+2 idegenből?
Biztos van olyan történet, ahol soha, mert mondjuk “a végén csak egy maradhat”, vagy a lakatlan szigeten kevés az élelem, és gyilkos pókok is terrorizálnak.
A mi esetünkben sem indult egyszerűbben. Az első héten úgy éreztem, hogy hiányzik az egész képzésből az a rész, amikor a trénerek csak velem foglalkoznak. Amikor nincs a csoport osztott figyelme, szétfutó kérdései. Kellene nekem one-on-one, amibe nem szövegel bele más, csak kapok egy jó megoldást.
Az első 2-3 meeting után egészen elbizonytalanodtam, hol is tartok az önéletrajzommal, vagy a LinkedIn profilommal. Arról kapunk a képzést ezidőben, miben kell mást adni egy távmunka-jelentkezéskor, mennyire a soft-skill-ekre fókuszáljunk, az önjellemzésnél hogyan hivatkozzunk meg pontos adatot eredményként, milyen mélységében találjuk meg a saját történetünkben az azonosulást a kiválasztott cég értékeivel. És kapunk mellé egy listát 13+2+5 távmunka-kereső oldalról.
Igen, jól érted: az első hétvégén 20 kereső oldal sok száz pozíciója közül próbáltam válogatni, mire jelentkezzek elsőnek. De hogy még egy kis csavar legyen benne, közben figyeltem arra, hogy kell-e rendelkeznem az adott országra munkavállalási engedéllyel vagy nem, globálisan hirdetik vagy van területi korlátozás, milyen időzónában kell lennem, angol nyelv mellett még milyen nyelvet várnak el, és akkor még nem beszéltem arról, hogy a legtöbb esetben a pozíció megnevezését sem értettem, hogy mit takar.
Most is érzem azt a keserűséget és feszítő érzést a gyomromban, amivel vasárnap éjfél körül ültem a gépem előtt. Egyedül voltam. Nem értettem, miért nem egyszerűbb. Miért olyan kurva nehéz találni egy normális pozit, amit értek, és amit szeretnék? Dühös voltam magamra, hogy nem szántam rá több időt, és rossz érzés volt, hogy nem haladok úgy, ahogy elvártam. Hétfőn úgy ültem zoom elé, hogy el akarom mondani a többieknek, hogy érzem magam. De egyikük megelőzött, és elmondta kb. ugyanazt, amit én akartam. Ez volt az első lépés. A közösen megélt nehézség, élmény és érzés.
Szerintem a harmadik hétre lettünk egy ideális 8 fős csapat, ami jól teljesít együtt. Érdekes hogy korábbi sok-sok céges tréning és coaching és csoportmunka után is milyen intenzíven lehet megélni azt, hogy a csoport az egy védőháló. Ösztönöz, motivál, biztonságot és más perspektívát ad. Az emberi természet egyszerűen nem olyan, hogy ezen a tematikán, ilyen strukturáltan valaki egymaga végigmenjen. Nagy kitartás kell, hogy 1 hónapot intenzíven végigdolgozzak, és hogy ennyi energiát rakjak bele. Vannak benne mélypontok, amikor jó hogy a többiek ott vannak tükörnek, felelősség-társnak, egy vidám pillanatnak.
Meggyőződésem, hogy nem elég a saját erőfeszítés, kell az a közeg, amiben többet tudsz teljesíteni.
Én a Basecamp-re esküszöm, de…
nagyon jól megvoltam négy hétig a zoom - tribe - archbee háromszögben is. Ezek voltak az alap közösségi munkafelületeink a képzés alatt. A tribe rendelkezik egy motiváló rendszerrel: minden tevékenységedért pontokat kapsz, és láthatod, mi a csoporton belül betöltött pozíciód a pontszámok alapján. Az érdekes az volt, hogy valakit ez motivált, és persze volt olyan is, akit teljesen hidegen hagyott. Mondom, nagyon másak voltunk mi hatan;) És ez a sokféle viszony a valósághoz tudott nagyon jó megoldásokat hozni.
A képzés alatt 27 app-et ismertem meg, amivel remote first cégek szervezik magukat, de egészen elmélyülni is legalább 9 alkalmazásban tudtam.
És a nagyeskü? Minden kész, amit megígértek, hogy kész lesz?
Hehe, nem. Azt mondták, hogy én magamnak fogom ezeket létrehozni. És persze, akkor még nem is ismertek engem. A végére picit elfáradtunk mind a hatan. Nekem nem készült el a személyes weboldalam. Tudom hogy fogom létrehozni, ismerem már az egyszerű eszközöket hozzá, a fejemben össze is állt többé-kevésbé. De nem készült el. Utolsó héten többször is beszélgettünk arról, hogyan lehet négy hétig fenntartani a teljes intenzitást, hogy ebben mi tud segítséget nyújtani. Nem véletlenül TF3.0 a következő képzés neve;)
Az első hét a képzés után olyan furcsa volt, üres, és más ritmusú…
volt időm töprengeni, mi volt nekem a legnagyobb élmény, és megfogott-e a remote first világ. Lényegében rádöbbentem, hogy az egyetem után kihagytam másfél évtizedet, és igazán sokat - ami nagy erőfeszítést kíván - nem tanultam. És most érzem, van igényem újra, hogy tanuljak, és már ez önmagában olyan pezsgő érzés.
Sokkal pontosabban tudom, mi ez a feladat, amire vállalkoztam. Van egy elképzelésem is arról, hogy jutok el az első remote first munkaadómig.
Most spanyolul tanulok, elkezdtem a HTML-t, és heti kettő távmunka kiírásra adom be a jelentkezést. És persze tudom, a kalandnak még nagyon az elején vagyok.
TF 2.0 élményeim
"Fogalmam sincs hirtelen, miért is vagyok itt!? Bizti, hogy ez a legjobb út, hogy távmunkát keressek?"
Péter
